Veszettség

Általában harapással terjed és majdnem minden melegvérű állatra veszélyes. Lappangási ideje 14-60 nap. A vírus a harapás helyén lép be a szervezetbe és az idegpályákon át jut el az agyba. Az állat viselkedése megváltozik. A korábban kedves macska vaddá válik. (A vadon élő állatok pedig szelíddé válnak.) Óvakodjunk a veszettséggyanús állat érintésétől. Nem gyógyítható. Védőoltással védekezhetünk ellene.

Álveszettség (Aujeszky-betegség)

A nevét arról kapta, hogy a tünetek hasonlítanak a veszettségben szenvedő állaton megjelenő tünetekkel. A vírus többek között a sertés gégéjében tenyészik. A macskák rendszerint fertőzőtt nyers sertéshústól kapják meg. Ezért sertéshúst csak főzve vagy sütve kaphat a macska. A betegség lefolyása igen gyors, pár óra alatt végez az állattal. Súlyos fájdalommal, viszketéssel jár. Kezelése nem megoldott, védőoltás nincs ellene.

FIP, fertőző hashártya-gyulladás

A halálos kimenetelű betegséget a corona csoportba tartozó vírus okozza. Lappangási ideje 2-6 hét. Gyorsan fertőz, mégis csak a macskák körülbelül 75%-a betegszik meg tőle. Neve ellenére a betegség nem korlátozódik a hasüregre. A vírus a hajszálereken át jut el a hasüregbe, a mellüregbe, a szemekbe, az agyba, a belső szervekbe és a nyirokmirigyekbe. A szövetekben és a test üregeiben azért gyülemlik fel a vizenyő, mert a vírus súlyosan károsítja a hajszálereket. Két formája van: száraz és nedves. Mindkét esetben bizonytalan tünetekkel jelentkezik. A nedves formánál a has felduzzad. Kezelése nem megoldott, gyógyíthatatlan. Védőoltással megelőzhető.

Fertőző gyomor-bélgyulladás (panelukopenia)

A védőoltások elterjedésének köszönhetően ez a halálos kór már csak ritkán szed áldozatot. A védőoltások hatékonyságához hozzájárult az is, hogy a vírusnak nincs számos törzse. Viszont rendkívül ellenálló, a szabad levegőn, a szőnyegen, a padló repedéseiben, akár egy évig is megőrzi fertőzőképességét. Fertőz a levegőbe jutva, az ürüléken át, a fertőzött edényeken, emberi kézen, ruhán, alvókán át. Macskára átviheti a vírussal fertőzött bolha csípése is. Lappangási ideje 2-10 nap. A korai tünetei láz, elesettség, étvágytalanság, hányás. A hányadék sárgás, habos. A macska vágyik inni, de ha iszik, a vizet azonnal kihányja. Gubbaszt az ivóedénye felett, láthatóan kínzó hasfájása van, ezért panaszosan nyávog. A betegség az esetek legnagyobb részében halálos. Legfeljebb felnőtt macskák menthetők meg, ha egészen korán felfedezik és kezelik a kórt.

FeLV, macskaleukózis

Vidéki macskák között ritkább, városi macskák között a fertőzöttség 25-60% között változik. A fertőzés mértékét a zsúfoltság és a vírussal történő többszöri érintkezés fokozza. Tenyészetekben, panziókban, macskamenhelyeken gyorsan terjed. A megbetegedett macskák nagy százaléka meggyógyul. Azok között a macskák között, amelyek nem gyógyulnak meg, rákos elváltozások, elsősorban lymphosarcoma léphet fel. A diagnózis felállítása nem könnyű, mert a betegség számos bizonytalan és változó tünetet produkál. Kezelése nem megoldott. Védőoltással megelőzhető.

Herpesz és calici vírus: a légzőszervek kórokozói

Több vírus is felelős lehet a macskák légúti megbetegedéseiért. A felső légúti megbetegedések jelentős részében a herpesz és a calici vírus a főszereplő. A herpesz vírus a macskák vírusos orr-légcső-gyulladását (FVR) okozza, míg a calici víruscsoport a macskák calici vírusos megbetegedését (FCV) váltja ki. A macskatulajdonos szempontjából nem bír különös jelentőséggel sem az elnevezés, sem az, hogy melyik vírus okozza a megbetegedést, hiszen a fellépő tünetek igen hasonlóak. A kórokozók csak vírus-, illetve szerológiai vizsgálattal különíthetők el. A betegség súlyossága változó. Az enyhe tünetektől egészen a halált okozó állapotig terjed. A vírus terjedése köpettel, orr- és szemváladékkal történik. Az alomtálba, az etető- és itató edényekbe, de még a gazda kezére jutva is fertőz. A macska a gazdaszervezeten kívülre jutva akár tíz napig is elél. A tünetek - láz és tüsszögés - a fertőzés után 2-17 nappal jelennek meg. A köznyelv ezt megfázásnak is nevezi, noha a macskák ilyen értelemben nem fáznak meg. A kezdeti tüneteket hamarosan követi az orr- és szemfolyás, amely egyre sűrűsödik, nyálkás, majd gennyes lesz. Az orrjáratok eldugulása miatt a macska a száján át lélegzik. A szájban felmaródások jelenhetnek meg, ezért a macska felhagy az evéssel és az ivással is. Gyakori a nyálzás, s ez egészen ijesztő mennyiségű habos nyál megjelenését is kiválthatja. Ha a szemfertőzés erőteljes, szaruhártya-gyulladás és szaruhártya-fekély alakulhat ki. Ha nem kerül sor megfelelő kezelésre, ebből az érintett szem részleges vagy teljes megvakulása is kialakulhat. A fertőzés elsősorban a fiatal kölykökre és az idős, illetve a rossz fizikai állapotban lévő macskákra jelent különös veszélyt. E macskák körében gyakori a halálozás. A fertőzés akut fázisa után a gyógyult macska vírushordozó maradhat. A herpesz vírus a torok nyálkahártyasejtjeiben él és szaporodik. Stressz hatására (betegség, altatás, műtét, szoptatás, tüzelés, stb.) a macska immunrendszere gyengül, ilyenkor a vírus megjelenik a száj nedveiben és enyhe légzőszervi betegségre utaló tüneteket okoz. A calici vírust hordozó egyed folyamatosan üríti a vírust, noha maga mentes a tünetektől. Az ilyen macska tehát más macskákra állandó fertőzési veszélyt jelent. A betegség megelőzésének leghatékonyabb módja a védőoltás, amely ugyan nem képes teljes mértékben megelőzni a fertőzéseket, azonban jelentősen csökkenti az előfordulásukat és a betegség súlyosságát. A herpesz vírus az ötödik, hatodik héten vetélést okozhat anyamacskában, és sok esetben felelős az újszülött kismacskák váratlan haláláért is. A vírusfertőzéssel született kismacska nem szopik, gyenge és folyamatosan sír. Néha tüsszög, folyik a szeme, köhög és lázas. A nyelven és a szájpadláson felmaródások jelennek meg, és kötőhártya-gyulladás is felléphet. Joggal gyanakodhatunk a herpesz vírus jelenlétére, ha az újszülött kismacska kötőhártya-gyulladást kap még mielőtt a szemhéja kinyílna. A vírusok ellen gyógyszerrel nem védekezhetünk, mégis az antibiotikumoknak jelentős szerepet kell kapni a korai kezelésben, hogy a másodlagos bakteriális fertőzéseknek elejét lehessen venni. A beteg macskát meleg, kellően párás helyiségben kell tartani, elválasztva őt minden más macskától. A kiszáradást és a leromlást mindenképpen meg kell előzni, ha a macska nem hajlandó enni és inni, intravénás infúzióban kell részesíteni állatorvos segítségével. Étele híg és könnyen nyelhető legyen. Pipettával vagy fecskendővel juttassuk kis adagokban az ételt a szájzugába, ha magától nem hajlandó enni és inni. A szeméből és az orrából nedves vattával rendszeresen el kell távolítani a váladékot. A betegség kimenetele három-négy nap alatt eldől. Ha a macska magától elkezd inni és enni, túl is van a veszélyen.